Mao elvtárs imádta a grandiózus, az egész népet megmozgató kampányokat.

Rendezett kampányt a kutyák és a macskák ellen, mert burzsoá szentimentalizmus kutyát és macskát tartani. A kampány sikeres volt. Rengeteg lett a patkány és az egér, meg a szomorú, magányos kínai.

Aztán a verebeknek támadt neki Mao elvtárs, mert felzabálják a nép búzáját. A nép napokig kereplőkkel és petárdákkal zajongott, mint egymilliárd fradidrukker szilveszterkor, míg végül a riadt verebek belepusztultak a fáradtságba. A kampány ezúttal is sikeres volt, csak nagyon elszaporodtak a legyek, mert nem csak a verebek tűntek el, hanem a rovarevő madarak is.

Ezután adta magát az új kampány: a nép agyoncsapdosta és papírstaniclibe gyűjtötte a döglött legyeket. A kampány ezúttal is sikeres volt, a Párt alig tudott mit kezdeni a rengeteg döglött léggyel. Sajnos azonban a legyek olyan szaporák, hogy meg se kottyant nekik a nagy nekibuzdulás.

Ekkor Mao elvtárs a bürokraták ellen hirdetett kampányt. "A fejétől bűzlik a hal!" - adta ki a jelszót. Ez különösen népszerű kampánynak bizonyult, végül a hadsereget kellett bevetni a lelkes nép megfékezésére, mikor Mao elvtárs rádöbbent, hogy momentán ő maga a fej.

Mondom, Mao elvtárs élt-halt a kampányokért.
De a sótartók ellen még neki sem jutott eszébe kampányt indítani.
Ennél azért több arányérzéke volt.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.