Hát nem szégyellitek magatokat? Nem bírjuk tovább. Sok évvel ezelőtt úgy döntöttünk néhányan, hogy kipróbáljuk, meddig terjed a tűréshatárotok.
Jó poénnak tűnt, meg gondoltuk, a Deutsch majd ebből írja a doktoriját. Értitek, kicsit ilyen Zimbardós dolog, egy egész országra vetítve.
Hát, alaposan meglepődtünk. Bármit találtunk ki, ti bevettétek. Ha megdupláztuk, kicsit morogtatok, lenyeltétek.
Kivágtuk, elloptuk, kisajátítottuk, bezártuk, megfilmesítettük, kitüntettük.
Semmi.
Megint elloptuk. A maradékát elittuk.
Semmi.
Szónokoltunk. A Semjén még lovagolt is.
Azt hittük, minimum ránk gyújtjátok a házat. De nem.
Jött a Hoffmann Rózsa. Belerokkant szegény, hogy nem simogathatta meg a gyerekek fejét, mert rögtön lebukott volna. Mindig az a gonosz grimasz, az a nádpálca-mosoly. Tudjátok ti, milyen fárasztó, ha az embernek állandóan ökölbe kell szorítania az arcát?
Mert én tudom.
Vagy ott az Árpi. Aki legszívesebben biciklivel járna, és átsegítené a zebrán az idős nyugdíjasokat. Ja, és utálja a hülye ruhákat meg a női táskákat, és felfázott a segge Washingtonban, amikor miattatok ücsörgött azon a lépcsőn. De ti... áh, hagyjuk.
Hiába. Hülye órákat vettünk, táskákkal villogtunk, tréfás vagyonbevallásokat írtunk. Pici morgás. Luxusházakat vásároltunk. Ti tényleg elhittétek, hogy az Antinak kell az a sok szoba? Hát mit tartson benne, az egóját? A Lajos meg a tücsökciripelést szereti a pusztán, nem a Rolling Stonest.
Éheztetek, fáztatok, öten feküdtetek egy kórházi ágyban, és tűrtétek.
Bedobtuk a nagyágyút. A Viktort. Hogy majd ő lesz a mi Hókuszpókunk. A Jockey Ewingunk. Nagy tehetség. Elkúrta a kertjét egy stadionnal. Szétpüffedt a mája a sok pálinkától. Mindent megtett. Azok a beszédek!
Ti meg csak tűrtétek. Ennyike. Volt néhány tétova monnyonle. Egy árva kő nem repült el. Betört két ablak, oszt' jónapot.
Kiábrándító.
Szóval úgy döntöttünk, befejezzük. Veletek nem lehet. Több szart már nem tudunk szétkenni. A lopott pénzt visszautaljuk, az Ildikó minden forintot könyvelt, az egész külön számlára ment.
Nekünk nem kell. Kenjétek a hajatokra.
Még szerencse, hogy kísérlet volt az egész. Vicc.
Mert istenbizony, véreim, ti tulajdonképpen megérdemelnétek minket!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.